Nem igazán szeretem a túldramatizált sorstragédiákat, elég abszurditást szül maga az élet, nem kell azt még felturbózni. Ezért is óvtam a gyerekeimet az emberi mocskot ábrázoló tucatfilmektől. Ám, amit nem engedek a lakásba, az bemutatkozik nekik az utcán: a saját hányadékában fetrengő részeg, a könyökhajlatába tűt nyomó csaj… Nos, most erről írok – a drogról. Őszintén.

• 14 éves lány a legfiatalabb kliensünk! – így indult a beszélgetés a mosonmagyaróvári DrogPont munkatársaival,Tóth Krisztinaszakmai vezetővel,Mihályi Enikőpszichológussal ésDobosné Zöld Ágnesszociálpedagógussal.

Csak ugratnak, ugye?

• Sajnos nem. Egyre többen és egyre fiatalabb korban kezdenek el kábítószerezni.

Akkor nem valami hatékonya megelőzés!

• Volt, amikor az önkormányzatok által fenntartott Szenvedélybetegeket Segítő Szolgálatnál csak egy ember dolgozott, most hárman vagyunk. Az alkohol- és szerencsejáték-függőségen át a kábítószerhasználat teljes spektrumával foglalkozunk a megelőzéstől a normális életbe való visszavezetés támogatásáig. A feladat nagyságához képest bizony kevés a paripa is és a fegyver is.

Úgy kell elképzelnem, hogy egy drogkommandó járja a területet és itt-ott lecsap?

• Valamikor valóban működött egy orvosokból, szociális segítőkből, hatósági emberekből álló,szórakozóhelyeket látogató csoport. Mára azonban oly sok helyen lehet beszerezni a különböző tudatmódosító szereket, hogy ez elveszítette a jelentőségét.

Nehezen tudom elképzelni, hogy egy kábszerfüggő magától betámolyog ide…

• Pedig a preventív előadásainknak van eredménye, amikor maga az érintett,esetleg egy barát, egy családtag bejön segítséget kérni;igaz, ez a ritkább. A munkánk zöme az úgynevezett „elterelés”. A rendőrség által előállított embert hatósági (de még nem peres) eljárás keretében kötelezik arra, hogy fél éven átvegyen részt az általunk kéthetenként szervezett terápiás foglalkozásokon.

És itt csak úgy lebeszélik erről?!

• A droghasználatnak különböző fokozatai vannak. Hozzánk az alkalmi fogyasztók kerülnek, a függők Győrben kapnak kórházi segítséget.Mindig igyekszünk feltárni az okokat, s ha eleinte meg is vezetnek bennünket, a sok-sok együtt töltött óra alatt megismerjük a valóságot. Beszélgetünk, játszunk, teszteket oldunk meg, erősítjük az önismeretet, a gyógyulási motivációt, fejlesztjük a kliens problémamegoldó-készségét.

Szigetközben úgy 80 ezren élhetnek, mennyi páciensük van egy-egy évben?

• Egyszerre 60-80 (hatósági) elterelésünk van, és 40-50 önkéntes. Mint említettük, most 14 éves a legfiatalabb ügyfelünk, de a legidősebb sincs még 40.

És miért nyúl valaki rendszeresen italhoz, kábítószerhez?

• Már-már lerágott csontnak tűnik, de leginkább családi okok, a szeretetlenség miatt. Emellett egy-egy betegség vagy baleset miatti krízishelyzet, az iskolai, munkahelyi kudarcok, az erre csábító környezet, a gyökértelenség is gyakori motívum, bár kétségtelen, hogy a személyiség, a hajlam is szerepet játszik ebben.

Gyökértelenség?

• A mi térségünknek két sajátossága van. A kettős hatásközelség miatt igen jó a drogellátottság, ugyanakkor a megélhetési belső migráció okán sok kelet-magyarországi él itt családi gyökerek és lelki támasz nélkül. Mindkét ok növeli a kábítószeresek számát.

A jellemző okok miatt tagozódnak bele Önök a térségi családsegítő hálózatba?

• Igen, a munkánk nagyon szorosan összefügg a kollégák tevékenységével. Az alkoholizmushoz vezető helyzeteket általában velük közösen igyekszünk orvosolni, és sokszor éppen ők jelzik, melyik családnál kellene segítenünk.

És az iskolák? A tanárok?

• Az alkohol- és a drogfüggőség kialakulása társadalmi probléma: lazulnak és felületesebbé válnak az emberi kapcsolatok. Noha kapunk jelzést, de azt tapasztaljuk, hogy az iskolákban ma az ismeretek átadása a legfontosabb és kevesebb figyelem jut magára a fiatalra. A város iskolái egyébként eltérő mértékben érintettek ebben.

Sziszifuszi munkának tűnik ez az egész. Mi tartja Önöket még 5-10 év után is ezen a pályán? Hol van itt sikerélmény?

• Először is tisztában kell lennünk a szerepünkkel, és a lehetőségek függvényében kell értékelni a munkánkat. Az számunkra is nyilvánvaló, hogy az alapvető okokat nem tudjuk megszüntetni, a drogkereskedelem felszámolása sem a mi feladatunk, de segítséget tudunk adni a lejtőre tévedteknek abban, hogy megálljanak. Igaz, vannak visszatérők és visszaesők is, mégis sokszor vezet sikerre a kezelés. Nem az okok szűnnek meg, hanem a problémák más módon való kezeléséhez mutatunk utat. Minden eredményesen „elterelt” ember siker a számunkra és öröm a családtagoknak is, akik visszakapják gyermeküket, az édesanyát vagy az édesapát.

Mondják, hogyan lehet itt egyáltalán droghoz jutni?

• Könnyen és bárhol. Hihetetlen, de sok tizenévesnek nem jelentene gondot egy órán belül fűhöz jutni. A kábítószerezés előszobája a marihuána, aztán jön majd a kokain, Persze nem olcsó mulatság, hiszen az utóbbi egy grammjáért 30 ezer forintot is elkérnek. Közben lassan leépül a személyiség és a test felett átveszi az irányítást a drog.

Tehát a marihuána és a kokain…

• És sok száz másik, a Herbál, a „bio”-fű, a szintetikus drogok tucatjai, a speed, az extasy, az anfetamin származékok, de ott vannak a pszichikumok, a feketepiacon vagy gyógyszertárban beszerezhető Frontin, Xanax, Rivotril…

Jártam a Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Otthonban, többször írtam kábítószeres témában. Sok elkötelezett, tiszta vagy „visszatért” emberrel találkoztam, akik mindig csak a kulisszák mögött maradnak, de mégis – az Önöknek szóló tapsom mellett – mivel tudnék segíteni a cikk lezárásaképpen?

• Talán egy információval, azzal, hogy Mosonmagyaróváron a Kormos István lakótelepen található DrogPont anonim módon segíti az önkénteseket. Nem csak az alkalmi drogfogyasztók térhetnek be hozzánk, de rendelkezésére állunk a hozzátartozóknak és az intézményeknek is. Csak tegyék meg az első lépést, a többi már a mi dolgunk...

Vizsy Ferenc