Kijelöltünk egy időpontot, és hipp-hopp, egyszer csak arra eszmél az ember, hogy ott áll a suli kapujában tizennégy társával együtt, kik menetre készen várják a startot. Akkor, gyerünk!

Túráink többsége általában az indulás előtti pár órában kristályosodik ki. Akad azonban úgy is, hogy a célt pár nappal korábban határozzuk meg, elsősorban azért, mert némi előkészülődést igényel. Jöjjön hát egy ilyen séta emlékeinek felidézése, induljunk el újra „a gondolat ösvényein”.

Megindult a karaván északnak, majd ment-mendegélt. Egyszer csak egy dolmányos varjút látunk botorkálni egy ház udvarán. Nézzük meg!

Alig, hogy újra elindultunk, zöldikék hangos csapata húzott el a fejünk fölött, melyet autók zúgása kísért. Nem sokáig a forgalom elől, a Lajta irányába menekültünk. Itt már oldottabb hangulatban haladtunk előre, a kettes soros alakzat helyett a tengelic csapathoz hasonló laza módra váltottunk. A folyópartra érve jött egy erős jobb kanyar, s elkezdtük követni a víz útját. A tavasz eleji időjárás behúzva marasztalta a fiatalság kabátjának cipzárját, akár csak tollas barátaink csőrét. Az élénk szelet ugyanis énekeseink nem komálják, így a nagy hangversenyt felvezető prológ most elmaradt. De jutott más élményből bőven. Kezdetben a kacsák kötötték le figyelmünket, majd egy csokor nád lett a főszereplő, na meg persze a lábak, kik vígan szaladtak a téli álmából magára találó fűben.

A természetjárást amúgy sem érdemes szabályok közé szorítani. Van az úgy (főleg a hegyek közt), hogy a távcső csak koloncként lóg a nyakban, mi több, egy–egy szikla megmászásakor kifejezetten figyelni kell rá, hogy egyben is vigyük haza. Ilyenkor a táj szépsége kapja a fő hangsúlyt. Ha nagyobb családi körben kirándulunk, nem a teljesítmény, hanem a beszélgetés kerül előtérbe. Egy osztálykiránduláson pedig a közös élmények gyűjtése, a terület felfedezése, a fák megmászása a téma. Vonult is dinamikus csapatunk egészen a hídig, majd tovább. Üdítő volt látni azt a sok lelkes arcot, kik lendületesen törtek előre és fedezték fel egyenként a számukra érdekes látványokat. Valakit a fagyöngy üde zöldje nyűgözött le, más a faágak girbe-gurba voltánál állt meg, míg megint más kagylóban találta meg a szépség jelét. Ahány egyéniség, annyi szemléletmód. Mind ugyanazt láttuk, s mind más szemmel.

Egy azonban látszott. Mindenki megtalálta a magának való érdekességet. Adni kell lehetőséget a fiataloknak, hogy kibontakozhassanak. Persze könnyű korholni őket, hogy csak a gép, meg a telefon, meg a modern játékok. Ők azonban nem ilyenek. Ha másféle inger éri őket, akkor arra pozitívan reagálnak. Aki bekerül a természetbe, azok többsége megtalálja a helyét benne és örömmel játszik. Persze a mai felgyorsult világban, ha az ember hazaér fáradt, és mivel neki is van ezerféle módja, hogy elfusson a világ elől, s hát él is vele. Mondván, jogosnak érezve, pihennie neki is kell.

Vannak azonban emberek, kik másképp gondolják. A 3. b osztályfőnökének, Tünde néninek is lehetne millió oka, hogy miért legyen automata. Ő azonban fityiszt mutat a közönyre, a szintén óceánnyi teendői mellé besorol olyan elfoglaltságokat, mint például neveltjei kötelező feladatain túli szórakoztatása. Túrát szervez nekik, mert fontosnak tartja őket. Ahogy ősszel, most tavasszal is tettel alakítja, javítja a világot. Ez által azonban a neveltjei is közelebb kerülnek hozzá, hiszen közös élményekben vesznek részt. Ahogy egy család, csapat egyik legjobb ragasztója a kirándulás, a nem egymás mellett, hanem együtt töltött idő! Ja, kérem, hogy ezt úgy hívjuk természetjárás?! Legyen így!

Persze mielőtt még túl közelről néznénk a dolgokat, ez csak egy módja mindennek! Hiszen a közös társasjátékozás, vagy épp fagyizás a sétáló utcán, tekézés vagy más sportolás mind-mind kiváló módszer arra, hogy legyűrjük a szürke közönyt és napról napra színesedjünk. Szerencsére látjuk, hogy erre is van példa bőven! Mások máshová viszik az osztályt, s velük élnek át közös élményeket!

Ezen a túrán viszont mi voltunk és nekünk adatott meg, hogy nemcsak a padtársat lássák egymásban a gyerekek, hanem akivel közösen fel lehet mászni a fára, aki ugyan úgy liheg, ha futni kell.

Az idő szabályai alól azonban ilyenkor sem lehetett kibújni. Egy kör megtétele után szépen visszaérkeztünk a sulihoz, majd némi beszélgetés és madarakkal való ismerkedés után elszállingóztunk hazafelé.

Ahogy, azonban a résztvevők hozzáállásán látszott, fogunk mi még közösen túrázni a jövőben is!

Nagy Kornél