De ne haladjunk ennyire előre!

A Piarista Diákszínpad munkásságával először idén januárban találkoztunk. Akkor Mosonmagyaróváron léptek fel. Az influenza-szezon kellős közepén betegen és lázasan is vállalták, hogy megörvendeztetik a nagyérdeműt.
A fellépés előtt egy nappal tanultak be új dalokat és szövegeket, hogy mi, a közönség semmit se vegyünk észre a hiányosságaikból. Nem profik, magatartásukkal azonban messze kitűnnek a tömegből.

A történet, amit előadtak tele volt bűbájjal, csavarral. Volt benne szellem, vak fiú, süket-néma lány, kereskedők és habókos király is.

Mi mégis inkább arra a bűbájra voltunk kíváncsiak, ami belőlük árad.

Ábrahám Liát, a Diák Színjátszó Kör egyik oszlopos tagját kérdeztem a felkészülésről, a múltról és természetesen a tervekről.

A Diákszínpad 2015. szeptemberében alakult. Kitalálója és megálmodója az igazgató úr volt, aki az iskola Patrocínium ünnepségére szerette volna ezzel meglepni az ide járó diákokat. Két tanárnő vállalta a feladatot, név szerint Pozsgai Eszter és Erdősné Benke Éva pedagógusok, hogy az általuk kiválaszott diákokat felkészítsék az első színdarab betanítására.

Így indultunk.

Akkor 16 fő volt a létszámunk, ma 18 lelkes diák gyakorol hétről hétre az újabb előadások sikeréért.

Az akkor még csak feladatnak számító munka mára a mindennapjaink meghatározó eleme lett. Nagyon szeretjük. Jó érzés adni a kicsiknek és diáktársainknak, jó érzés a próbákon együtt lenni, de a legjobb érzés, hogy valami új dolgot tehetünk le az asztalra, aminek talán már hagyománya is marad utánunk.

Ezt hogyan kell érteni?

A Diákszinpad jelenlegi tagjai nagyrészt gimnazistákból állnak. Közülük is sokan fognak idén elballagni. Visszajárni pedig senkinek nem lesz ideje jövőre. Hiszen így volt ez már a tavaly elballagottakkal is. Bízunk abban, hogy a tanáraink és a mi itt hagyott lelkesedésünk együttesen elég lesz majd arra, hogy a kezdeti alapok elég stabilak legyenek a folytatáshoz.

Fél éve dolgoztok együtt. A Diákszinpad azonban már most kinőtte az iskola falait. Bemutatkoztatok már a Fehér Ló Közösségi Házban, Héderváron és Rajkán is. Most pedig egy újabb rajkai fellépés vár rátok. Ez mindenképpen siker!

Köszönjük! Az iskolai elfoglaltságaink mellett körülbelül 3 hónap alatt készülünk el egy darabbal. A próbák külön-külön vannak jelenetenként vagy felvonásonként, majd ha már minden felvonást letisztáztunk, akkor jönnek a kosztümös főpróbák. Nagyjából így néz ki a Piarista Diákszínpad munkássága.

Így történt ez az előző színdarabunknál – Tamási Áron: Vitéz lélek c. - is, amit nagyon szerettünk. Ez az előadás egyébként annyira a szívünkhöz nőtt, hogy még a Nemzeti Színházba is elmentünk megnézni a darabot. Sokat segített a karaktereink kidolgozásában.

Együtt az egész Diákszínjátszó Kör?

Igen! Mindannyian. Érdekeltek bennünket a fővárosi színészek által megformált szerepek. Érdekes volt ilyen szemszögből végignézni a műsort.

Pár név már elhangzott, hogy kik segítenek benneteket a felkészülésben, de hogyan áll össze a teljes stáb?

Pozsgai Eszter és Erdősné Benke Éva: rendezők
Babos-Zemplenszky Nóra: a díszlet elkészítésben segít
Ördögné Sipőcz Veronika: a jelmezeket, kelléket tárolja, rendszerezi és készíti.
Zeneszerző: Tüskés Bianka

Különlegesség, hogy a Láperdő című darabunkban felcsendül egy olyan dal, amelyet a színjátszókör egyik tagja Horváth Bálint és barátja Terebessy László alkottak.

A pakolásban, díszlet-szállításban mindig segítségünkre vannak: Fodor Zoltán és Árpási Csaba, iskolánk karbantartói.

A galériában látható fotókat : Kiss Donát készítette.

A Piarista Diákszínpad következő fellépése tehát 2017. március 10, 18 órakor kezdődik a Rajkai Faluházban.
Mindenkit sok szeretettel várunk!