Szigetköz, szeretlek irodalmi pályázat: Dr. Nagy István országgyűlési képviselő, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára 2016-ban irodalmi pályázatot hirdetett a Szigetközben, Mosonmagyaróvár és környékén élő iskolások számára.

A pályamunkákat három tagú zsűri bírálta el: Kerék Imre költő, Szabó T. Anna költő, műfordító és Tóth Krisztina költő

Nagy Kamilla: A szigetköz tündérei

Anyu nagyszülei Dunaremetén éltek, és a nagypapájától hallotta ezt a történetet, amit most elmesélek.

Réges-régen tündérek, boszorkányok, törpék és manók laktak a Szigetközben. Az emberek a falvakban éltek, a tündérek pedig a vízpart közelében csodálatos mesés környezetben. A part mellett fűzfák lógatták ágaikat a Duna vízébe, feljebb a parttól szelíd tölgyek és büszke kőrisfák meredtek az ég felé- A parton gyönyörű szellőrózsa és liliom pompázott. A vizet fehér tündérrózsa és vidám vízitök díszítette. A bokrokból néha szürke gém, kócsag és réce hangja hallatszott. Éjjel a tündérek álmát baglyok őrizték.

A tündérek szerették az embereket ezért mindig gondoskodtak arról, hogy legyen bő termés a földeken, nőjenek meg nagyra a fák, legyen rajtuk sok gyümölcs és sok hal legyen a Dunában. Az emberek nem is tudták, hogy mindezt a tündéreknek köszönhetik. Az emberek soha nem éheztek így boldogan éltek.
Az egyik faluban élt egy halász akinek egyetlen fia Jankó nagyon beteg lett. A javasasszonyok sem tudtak rajta segíteni, semmilyen gyógyszer nem használt. Jankó apja egy nap elment a Duna partra halászni és nagyon szomorú volt. Lógatta az orrát a csónakban. Egyszer csak arra lett figyelmes, hogy valami zizeg a füle mögött. Megfordult és egy aprócska, mosolygós, szivárvány színű ruhás tündért pillantott meg. Arany haja csak úgy szikrázott a napfényben. A halász nagyon meglepődött, soha nem látott még ilyen picike gyönyörű kis teremtményt. A tündér megkérdezte tőle, miért ilyen szomorú. Az ember elmesélte neki, hogy fia, Jankó nagyon beteg és senki nem tud rajta segíteni. A tündér megsajnálta őt és adott neki egy aranyhajszálat, majd így szólt:

- Ezt add oda Jankónak és ettől meg fog gyógyulni! Cserébe azt kérem, hogy senkinek ne áruld el a tündérek létezését.
A halász nagyon örült az aranyhajszálnak és megígérte, hogy senkinek nem mondja el a nagy titkot.

Az ember hazaszaladt és odaadta a fiának az aranyhajszálat. Reggelre Jankónak már semmi baja nem volt. Mindenki csodálkozott, hogy a fiú hirtelen meggyógyult. Mindenki azt kérdezte hogyan gyógyult meg ilyen hamar Jankó. A halász, a sok unszolásra elárulta a tündérek titkát. Innentől az emberek folyamatosan zaklatták őket: gazdagságot, még több termést, pénzt, hatalmat követeltek a tündérektől.
Az emberek egyre irigyebbek és önzőbbek lettek. A tündéreknek elegük lett, ezért egy szép csendes éjszakán összepakoltak és elhagyták a Szigetközt. Amikor az emberek ezt észrevették, elszégyellték magukat. Szomorú idők következtek. Kevesebb lett a termés, a hal, a gyümölcs, háborúk jöttek, sokan megbetegedtek.
Jankó útnak indult, hogy megkeresse a tündéreket és megpróbálja őket rábeszélni hogy térjenek vissza. Az úton, akivel találkozott, mindenkitől megkérdezte, hogy nem látták-e a tündéreket, de mindenki kinevette és azt mondták neki, hogy tündérek nem is léteznek. Jankó nem adta fel.

Egyszer csak egy csodás faluba érkezett, aminek volt egy különleges gyümölcsöse. Az emberek nagyon boldogok voltak, mert este ami gyümölcsöt leszedtek, az reggelre újra termett. Senki nem tudta, hogy éjjel mi történik. A fiú sejtette, hogy a tündérek keze lehet a dologban, ezért este elbújt egy mögé és megleste őket. Azt látta, hogy az apró teremtmények varázsporral megszórják a földet és így reggelre friss alma, körte, szilva és dió lógott a fákon. Jankó elő jött a rejtekhelyéről, amitől a tündérek nagyon megijedtek. De amikor megismerték a fiút megörültek neki. Jankó elmesélte nekik, hogy milyen bánat és szomorúság költözött a Duna parti falvakba mióta a tündérek elhagyták őket.

Az emberek megbánták mohóságukat és szeretnék, hogy újra visszatérjenek.
A tündérek bevallották, hogy ők is visszavágynak a Szigetközbe, mert sehol a világon nem találtak ilyen szép és csodálatos vidéket. Egy feltételük volt azonban, hogy az emberi szemek előtt láthatatlanok maradhatnak.

Visszatérésük után minden visszatért a régi kerékvágásba. Volt gabona, gyümölcs, hal bőven. Elkerülték őket a háborúk és a betegségek. Újra boldog volt mindenki, emberek tündérek egyaránt.

Ha szép nyári este a dunaremetei platánsoron kisétálunk az öreg Duna partjára és leülünk a fűbe, csendben maradunk és zizzenéseket, neszeket hallunk, akkor azok biztosan a visszaköltözött tündérek.
Láthatatlanok, de benne vannak minden fában, virágban, bokorban és kőben ami a szigetköz szépségét jelenti.