Ezúttal egy olyan hely került fel a listára, melyre számítani lehetett. Bezenyén többször jártam már tollas barátaink témájában. Óvodában, iskolában egyaránt ejtettünk szót a fiatalsággal, de ezúttal egy nagyobb dologba vágtunk.

Történt ugyanis 2017. október 7-én, hogy a Művelődési Ház előtt kattogott a kocsi kézifékje. Kicuccolás után kíváncsian léptem be a kapu ajtaján. No, most mi fog történni? Egy szóval? Minden! Diákok serege cikázott a terem és az udvar között, miközben tanárok és szülők tömörültek kisebb-nagyobb csoportba. Ez igen! Létszám hiányban nem lesz gond. Egyből társultam Klaudiához, kivel még jó pár héttel ezelőtt egyeztettünk a játékos vetélkedő rendezéséről. Íme! Így ölt formát mindez. Ránézésre ötven gyermek és csomó felnőtt készült.

Összeboronálták az állomásfőnököket, majd ki lett osztva számukra a nyolc kérdésből álló feladatlap. Hamarosan a főszereplők is egy csokorba gyűltek, majd a nyolc csapatkapitány kiválasztotta a tagjaikat. Minden a helyére állt, kezdődött a móka!

Kezdésként egy kis ráhangolódás következett, minek során negyed órát beszélgettünk a Bezenyén zajló madárvonulásról. Látszott a fiatalokon nem csak tányéron láttak sült csirkét, hanem bizony a szárnyasok életével is képben vannak. Igaz, már nyáron a táborban is lenyűgözött az a tudás, melyet szerény életkorukhoz képest felhalmoztak, de mindezt most megerősítették. Ők bizony tényleg vágták a témát.

Ezt követően a tanárokból álló alakulat elfoglalta helyét az épület és az udvar nyolc sarkán, kikre rászabadult a nyolc csapat. Itt csak most volt az első ilyen rendezvény, de flottul ment minden! Egyik csapat itt, a másik ott. Könyvtár, színpad, kapualj, járták be sorra az össze állomást.

Fél négy körül mutatott már az óra, mikor újra egy rajba álltunk, amíg a nagyobbak összeszámolták a pontokat. Mi addig újra beszélgettünk egyet a versenyzőkkel. Hamarosan megszületett az eredmény és kihívták az első négy legjobbakat.

A program azonban még nem ért teljesen véget. Maradt egy kis időnk hátra, így kirohantunk az udvarra és egy picit azon is túl, hogy megkuksizzuk, miről vetélkedtünk eddig. Ahhoz képest, hogy fújt a szél, elég szépen csorogtak a fajok. Beköszönésképp egy vörös vércse érkezett, majd jöttek a klasszikus települések élőhelyéhez köthető fajok. Balkáni gerle, zöldike, satöbbi. Így ért véget a bezenyei madárbarát vetélkedő.

Maximális tisztelet Schmatovicsné Radics Klaudiának és az ő lelkesítésére résztvevő tanári karnak. Szép volt látni, mire képes egy ilyen kollektíva. Szombat délután ezer feladat közül az ő neveltjeik továbbképzésében, szórakoztatásában és nem utolsósorban a természetvédelem aktív részvételének szentelték idejüket! Mit kaptak cserébe? Diákjaik mosolyát. Ez pont elég jutalom volt arra, hogy amint megbeszéltük, jövőre újra találkozunk!