A téli holt szezont magunk mögött hagyva örvendetesen gombamód nőnek ki újabb és újabb rendezvények, mik mellett futnak a régi programok is. Ilyen az 1902 óta megtartott Madarak és Fák Napja. Városunkban is több helyen tartják ezt a hagyományt…

Május tizedikének reggelén a kötelező körök letudása után sebes léptekkel rohantam a Kék cinke ovi udvarába, hol már az aprótalpúak bőven megkezdték a ráhangolódást a napra. Madaras történetek elmesélése után felkerült hátukra a hátizsák és kíváncsian várták a madármegfigyelő túrát. Pikk – pakk, kettes sorba rendeződtek és elindult vonatunk a Károly utca felé. Nem lebecsülendő terület a városi élőhely. Itt ugyanis nyílt terephez képest könnyebben figyelhetjük meg tollas barátainkat, és aki csak most kezd megismerkedni a csőrösök világával, annak ez kifejezetten nagy előnyt jelent. Itt még nem bújnak el úgy a célpontok, így hamarabb jönnek a sikerek. Főleg egy nagyobb csoporttal.

Kedvenceinket eredeti élőhelyén megfigyelni azonban mégis csak minőségibb élményt ad, így át is keltünk az utcán, majd nyomban a Lajtának vettük az irányt. Hipp-hopp, ki is értünk a partjára, melyen felfelé haladva meneteltünk. Jó volt látni, hogy milyen érdeklődéssel és barátsággal fogadták a fiatalok a természet nyújtotta élményeket.

Az ember hajlamos ráfogni erre a világra a maga tunyaságát. Pedig, ha egy kicsit megerőlteti, máris színesebbnek láthat mindent. Nem tagadom, nehéz, olykor ésszerűtlennek is tűnik elcsigázva hazaérten felhúzni a bakancsot és terepre menni, de kint jönnek sorra az élmények, melyek pozitív visszacsatolásként erősítik meg az emberben a megtalált életforma helyességét. A kicsiknek azonban kevés lehetőségük marad. Csak abból választhatnak, amit megismertetnek velük.

Emiatt a mi feladatunk, hogy családban, baráti körben és amennyire időnk, energiánk és lelkesedésünk engedi, még tágabb körben bemutassunk egy másféle életmódot. Adjuk meg az esélyt nekik, hogy ők is annyit mosolyogjanak, mint amennyit lehet. Tudom, látom, tapasztalom a természet értékeinek megismerése sokkal több embernek okozna örömet, ha foglalkozna vele. Persze itt nemcsak a madarakról van szó, hanem a személyre szabott érdeklődi körnek a feltárásáról, a közben átélt közös élmények csoportot összekovácsoló erejéről, a folyton kisebb-nagyobb célok megfogalmazásáról, a hétköznapok vágyakozásairól és a hétvégi beteljesülésekről. Erről is szól a természet megismerésének lehetősége, hogy még a természetvédelmi jelentőségét nem is hangsúlyozva. Mindez benne van egy nyitott szemléletű baráti kirándulásban, egy családi túrában és egy iskolás ovis sétában, hol meg-megállva el lehet játszani. Például a madarak énekéről vagy az udvarlásról. Az idő alól azonban itt sem lehetett kibújni, emiatt azért ezt figyelembe véve rakosgattuk lábainkat szorgalmasan a hídig.

Ott egy komolyabb átkelés után máris a Wittmann-parkba értünk, hol a kék cinkések már vígan rótták köreiket az erdő mélyén megbúvó állomások között. Sportos csapatunk a tisztásnak vette az irányt, hol leheveredett és jól megérdemelt pihenőjébe fogott. Jött egy rövid búcsú, valamint egy gondolat, jó volt veletek újra együtt menni.

Az órára pillantva azonban tempóváltásra volt szükség, vágtára kapcsoltak a paták és átnyargaltak a parkon át a Hildegard Oviig. Ott ugyanis szintén folyt egy vetélkedő, melybe egyszer csak belecsöppen az ember. Itt egy pad, ott egy asztal és máris érkeztek az aprók a számukra készített feladványok megfejtésére. Újabb és újabb csoportok érkeztek az állomásokhoz, kik rendre tudták a tollas barátainkból feltett kérdéseket.

Így ért véget egy délelőtt a Madarak és Fák Napján. Ez a nap is jó példa arra, hogy ha látják az emberek a körülöttünk élő csodákat, örömmel fedezik fel mindazt, s rátérhetnek arra az útra, mely jósággal, segítőkészséggel és még megannyi más pozitív értékekkel társul, ezzel is egy lehetőséget kínálva az értékes élethez.