Árendás Anikó főszervező elmondása szerint: „Kérhettük volna, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából csak a nagy költőink kiemelt műveiből tartsunk felolvasást. De e helyett azt álmodtuk meg, hogy mindenki hozza magával a kedvenc versét, meséjét, novelláját.”

Így történhetett meg az, hogy a színpadon nem csak tökéletesen megtanult és előadott költemények mutatták meg magukat - újabb és újabb köntösben -, hanem az izgalomtól kisírt szemű kislány is a pódium jeles vendége lett pár percre, szorosan ölelgetve édesanyja derekát, miközben szipogva szavalta Móra Ferenc: A cinege cipője c. versét.

Lehet-e ennél odaadóbb tiszteletet mutatni a magyar kultúra iránt?
Bizony, lehet!

Hiszen az esten saját szavalatok is elhangzottak idősebbektől, fiatalabbaktól, helybeliektől. A város első embere sem köszöntővel készült – de Lébényben ezt már megszokhattuk -, hanem kedvenc novellájából olvasott fel részletet, tovább emelve a kialakult családias hangulatot.

A cél az volt, hogy jól érezzük magunkat és emlékezzünk arra, hogy a költészet és a kultúra milyen fontos része az életünknek.

S mindezt csak fokozta, amikor Sík Frida, a Győri Nemzeti Színház színművésze lépett a stílusosan megvilágított „világot jelentő deszkákra”.

Az ő ünnepi műsora a hazaszeretetre hívta fel a figyelmet. Mint mondta: „Olyan csokrot állítottam össze a Magyar Kultúra Napja alkalmából, amiben a magyarságunk lelhető fel. Amiben kitárulkozik az, hogy mi magyarok, milyen gyönyörű helyen élünk és mennyire szép jövő az, ami megteremtődhet a fiataloknak.

Valóban fontos gondolatokat közvetítettél. A Te életedet mennyire határozza meg az előbbi szavalat?

Nagyon örülök neki, hogy magyar vagyok! Igen, nagyon! A műsoromat is egy olyan dallal zártam, ami szintén arról szól, hogy milyen gyönyörű költészete van a magyarságnak. Itt születtünk, itt találunk barátokra, szerelemre és mindez mennyire egybeköt bennünket, magyarokat.

Színművésznő vagy, 2018. január 22-én a Magyar Kultúra Napja alkalmából tartandó győri városi rendezvény szervezője és egyben fellépője is. E mellett gyerekszínházi fellépéseket, angol oktatást és csoportos stúdiómunkában kreatív színi képzéseket is vállalsz. Melyik áll hozzád a legközelebb?

Egy relációs jel van közöttük, az egyenlőség jel. Mindegyik egyenlő számomra és úgy gondolom, hogy így vagyok teljes. A gyerekek is szerves részei az életemnek és a színház is. Nagyon sokat jelent nekem, hogy a színiiskola elvégzése utána a szülővárosomban, Győrben tudtam elhelyezkedni.

Mire készülsz most? Mi a legnagyobb kihívás 2018-ban?

Játszom az Abigél c. darabban és a Vád tanúja lesz a következő bemutatóm. Nagyon remélem, hogy a következő évadban is hasonlóan szép szerepek várnak rám. Hálás vagyok, hogy a gyermekem születése után is folyamatosan kapom az újabb és újabb lehetőségeket. Az a célom, hogy ezt megtartsam.

Ha a Magyar Kultúra Napjának emelkedett hangulatúnak kell lennie, akkor itt méltón ünnepeltük! Emelkedett hangulat volt. Köszönjük, Lébényi Pilvax!

Fotó: Pusztai Dóra