és elrendelte a vádlott pártfogó felügyeletét, valamint rendelkezett a közel százötvenezer forint bűnügyi költség viseléséről is.

Az elsőfokú ítélet tényállása szerint a vádlott 2018. novemberében a délutáni órákban bekopogott a Mosonmagyaróvár környékén lakó korábbi korrepetítorához. Mielőtt hozzá elment volna, a vádlott otthon fekete, csuklyás pulóvert vett fel, amelynek kapucniját fejére húzta, továbbá magához vett egy műanyag, ugyanakkor valódinak látszó pisztolyt.

Az ajtónyitáskor a vádlott azt mondta a sértettnek, hogy „két lehetősége van, vagy pénzt ad, vagy lelövöm” és közben elővette a műanyag pisztolyt annak érdekében, hogy szavai súlyának nyomatékot adjon és a sértettet megfélemlítse. A sértett megijedt, az ajtót becsapta és belülről bezárta, a vádlott pedig a helyszínről elfutott.

Az előkészítő ülés az új büntetőeljárási törvény által bevezetett jogintézmény, amely a tárgyalás előkészítése érdekében tartott nyilvános ülés. Az ülésen ugyanakkor az eljárási törvény által előírt feltételek teljesülése esetén ítélet is hozható. Amennyiben a vádlott a bűnösségét a vádirati tényállással egyezően beismeri és lemond a tárgyalás jogáról, a bíróság ezt a nyilatkozatát végzésével jóváhagyja, további bizonyítást a tényállásra nézve nem vesz fel, majd ítéletet hoz. Ebben az esetben a vádlott a cselekmény elkövetését az előkészítő ülésen elismerte és lemondott a tárgyalás jogáról, ezért a bíróság már csak a büntetés kiszabási körülményeket vizsgálta.

A bíróság az ítélet indokolásában rámutatott, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor éppen csak betöltötte a 14. életévét, tehát fiatalkorú. A fiatalkorúakkal szemben kiszabott büntetés vagy alkalmazott intézkedés célja elsősorban az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön és a társadalom hasznos tagjává váljon, erre tekintettel tehát az intézkedés alkalmazásakor vagy a büntetés kiszabásakor a fiatalkorú nevelését, védelmét kell szem előtt tartani.

A bíróság a vádlottal szemben intézkedést alkalmazott, mert a személyi és az elkövetési körülmények alapján ez is célravezető, nem szükséges a büntetés kiszabása. A vádlott nem társas formában követte el a bűncselekményt, nem állt fenn más bűncselekménnyel halmazat és nem alkalmazott erőszakot sem, továbbá kísérleti szakban maradt a cselekmény. A cselekmény elkövetését követően a vádlott beismerő vallomást tett, megbánta tettét, amely miatt bocsánatot is kért a sértettől, valamint mindvégig együttműködő magatartást tanúsított az eljárás során.

Az első fokú bíróság ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a vádlott 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető bűncselekmény kísérletét valósította meg, ezért a próbára bocsátás időtartamát annak maximumában, kettő évben kellett meghatározni.

A döntés végleges.