Városlista
2019. szeptember 18, szerda - Diána

Cégregiszter | Önkormányzatok

Kisbodak Önkormányzat

9234 Kisbodak, Felszabadulás u. 1.

Önmagában a „bodak” szláv eredetű szó, jelentése: nádas, sásos, vízinövényekkel teli terület.

Polgármester: Timár Gábor

Alpolgármester: Bán Elvira

Képviselők: Bertalan Péter Zoltánné
Horváth János
Varga Zsolt

Kisbodak történelme szorosan összefonódik a természettel, leginkább a szigetközt máig formáló Dunával. A folyó áradásai számtalanszor alakították át a környék összes településének, így Kisbodaknak a képét is, a rajta élő emberek életével együtt. A szigetközi ember kényszerűen szokott hozzá a változáshoz, hiszen ahogy a Duna medre változott, úgy költözött ő is egyre-egyre magasabb területre, új falut alapítva régi névvel. Így volt ez Bodak esetében is. Az áradások következtében szépen lassan kettévált a falu: kialakult a mostanra már Szlovákiában, a Csallóközben fekvő Nagybodak (Bodiky) és a Közép-Szigetközben Kisbodak. A Duna és a politika – ha földrajzilag is – szét tudta választani a két települést, azonban ez nem igaz az itt élőkre, akik máig őrzik közös hagyományaikat, emlékeznek a gyökereikre, és szoros kapcsolatot ápolnak egymással.

A települést írásban 1330-ban említik először, mint a Héderváry család birtokát. 1591-ben már Kys Bodakként szerepel, miként ekkor már létezik Nagy Bodak is.
Kisbodak lakossága a XV–XVIII. században főként halászattal foglalkozott. „Kis pupa, nagy halka” (vagyis „Kevés kenyér, sok hal”.) Kisbodak klasszikus szigetközi halászfalu, a faluképe máig ezt a képet mutatja. Halászai a környékbeli halászokkal együtt ún. bokrokban dolgoztak, egymás között tökéletes munkamegosztásban. (hálókötés, szárítás, teregetés, halfeldolgozás). Bordás (bókonyos) ladikokkaljárták a vizeket, és az így fogott zsákmányukat Óvár, Győr és Pozsony piacaira hordták. Távolabbi nagyvárosokba már tartósított (sózott, füstölt halat szállítottak). Nem volt ritka zsákmányhal a mára már teljesen eltűnt többszáz kilós viza sem. Kisbodakon a mai napig őrzik a hálókötés és a többi vízi mesterség hagyományát.

A vizes, mocsaras területet a háborúk sokáig elkerülték, mígnem Napóleon élelem után kutató katonái 1809-ben felperzselték a falut. A XIX. században indul fejlődésnek a település. 1828-ban épül fel a falu első iskolája.

A Szigetköz egészére is jellemző volt a külterjes állatgazdálkodás. A pásztorok, juhászok „ridegen” tartották jószágaikat, egész évben a környékbeli szigeteken legeltették őket, és élték az állataikkal együtt a mindennapi életüket. Ha jött az ár, az állatok úszva, a vigyázóik ladikon (vagy szintén úszva) kerestek magasabb szárazon álló területet. A Kisbodakiak a libáikat is szigeteken legeltették, teljesen őrizet nélkül hagyva őket. Időnként főleg az asz szonyok – „meglátogatták” egy kis takarmánnyal. Kisbodak környékén még a 60-as években is volt ilyen „libasziget” melyet a modern mezőgazdaság megszüntetett.

Sok emléket találni a teknővájó mesterségről is, a faluban és a környékbeli szigeteken több cigány család űzte ezt a nagy szakértelmet igénylő mesterséget. Az aranyászok is a vízi emberek életét élték, és a Szigetközben a mai napig mély kulturális nyomot hagytak. Ladikkal járva a Dunát keresték és mosták az aranyat készült aranyász szerszámaik segítségével.

Másik ősi szigetközi mesterség volt a hajómolnárság, a gabona vízen úszó malomban történő őrlése. A Dunán és a Mosoni-Dunán számtalan hajómalom volt található, melyek őrölték a kisalföldi gabonát. Sajnos mára mindegyik működő hajómalom elpusztult (az utolsó a II. világháborúban).

1900-ban Kisbodak lakossága már csaknem 600 fő. A XX. században a fő megélhetési forrás a földművelés és az állattartás, majd az ipari és szolgáltatói foglalkozások válnak meghatározóvá. A Duna 1954. július 15-én Kisbodaknál szakította át a gátat, s döntötte romba a falu házainak nagy részét, árasztotta el a környéket. A település újjáépült, varázslatos hangulatát mindenki megcsodálja, aki erre jár!

A falu egyik híres néprajzi hagyatéka a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban felállított kisbodaki nyakas pajta, amiben lakodalmakat és egyéb mulatságokat tartottak és tekintélyes méretei miatt az egész falu kényelmesen elfért benne. Másik ilyen emlék a bárki által hozzáférhető helyen állott „köz” kemence, melyben egykoron a falu lakói sütötték a kenyeret. E boglyakemencéket Kisbodakon 2015-ben ismét megépítették, így ismét a falut szolgálják.

A község ma is ápolja népszokásait: a Balázs-járást, a hagyományos húsvéti locsolkodást, a betlehemezést, a mendikálást, az aprószentek-járást, a legényavatást és a lakodalmas hagyományokat.

Mint a bevezető sorokban olvasható: a helyi ember mindig együtt élt a Duna szeszélyeivel. Megélhetési forrásul használta, ha pedig jött az ár, menekült, de nem adta fel: mindig újjáépítette a falut. A helyben jellegzetes botlófűzre és – átvitt értelemben – erre az állhatatosságra utal Kisbodak címerének jelmondata: „Lebotolják, újra kihajt”.

Fotók

Kisbodak Önkormányzat
Kisbodak és környéke
Kisbodak Önkormányzat
Kisbodak és környéke
Kisbodak Önkormányzat
Kisbodak és környéke
Kisbodak Önkormányzat
Kisbodak és környéke
Kisbodak Önkormányzat
Kisbodak és környéke
Kisbodak Önkormányzat
Kisbodak és környéke

kapcsolat