Szigetköz, szeretlek irodalmi pályázat:Dr. Nagy István országgyűlési képviselő, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára irodalmi pályázatot hirdet a Szigetközben, Mosonmagyaróvár és környékén élő iskolások számára.

Novák Eszter

Szigetköz: Szeretem!

Szeretem, amikor azt mondhatom hogy én szigetközi lány vagyok! Mi is az a Szigetköz?

Az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna által határolt óriási szigetet nevezzük így.
Én pedig a Mosoni-Duna szigetközi partján lakom.
Úgy jártam, mint Petőfi Sándor, aki Kiskőrösön született, de Kiskunfélegyházát tartotta szülőföldjének, mert ott nőtt fel. Én Mosonmagyaróváron születtem, de Máriakálnokon nőttem fel, ez az én falum.

A testvéremmel, Benivel itt töltjük a gyermekkorunkat. Ahol élünk, már saját kis világunk van.
A kertes házunk a Mosoni-Duna partján terül el. Az én gyermekkorom a Mosoni-Duna partján zajlik.
A Szigetközt nem lehet más környezethez hasonlítani, mert az élővilága különleges. Udvarunkon egy fecske hirtelen elvillan a szemünk elött és megy a csicsergő kisfecskékhez az eresz aljára. Az öreg fűzfa hűs árnyat vet rájuk. A macska mozdulatlanul ül a kis kertitó partján és figyeli az úszkáló halakat, békákat, valamint a rájuk vadászó gémet.

Ha kilépek a kertünk kapuján, virágos rét terül el előttem. A legszebb júniusban, amikor virágzik a piros pipacs, a kék búzavirág és a fehér vadkamilla. Rózsaszínben pomázik a vadrózsa bokor és fehér fátylat hord a kökény.
De menjünk tovább az ártéri erdőbe! Sokféle fa vesz körbe minket: fűz-, akác-, éger- és tölgyfa. A fák alatt nagyon sok élőlény rejtőzik.
A sűrű aljnövényzet az őzek, nyulak, sündisznók, mókusok és a rókák kedvelt lakóhelye. Ha lemegyünk a folyó partjára új, izgalmas állat- és növényvilágot figyelhetünk meg.

Szigetközi vizeink gyakori állata a vidra (a kedvencem). A védett emlősállatok közé tartozik, amely kisebb halakkal táplálkozik.
Kedvelt lakhelyük a vizes, mocsaras terület. Felismerhető jellegzetes gyors, fürge mozgásáról, haladását az ujjait összekötő úszóhártyák segítik.
Már láttam és hamar az egyik kedvenc állatommá vált. Vannak, akik a várat építő hódot tartják érdekesebbnek. Olvastam az interneten, hogy a kihaltnak vélt faj 1991-ben telepedett vissza a Szigetközbe.
Azóta azonban úgy elszaporodtak, hogy már a Lajta mentén is találkozhatunk velük.

A dunai horgászok örömére a folyó halállománya gazdag. A parton gyakran figyelem a kétéltűek közé tartozó ugráló békákat.
A vízisikló is fürge állat, gyakran hal lóg ki a szájából. bár a békát se veti meg.
De a Szigetköz hangos és haragos, veszélyes is tud lenni. Nagy viharok idején, amikor dörög és villámlik, riadtan bújnak el az állatok.
A legveszélyesebb volt a minden évben kétszer is jelenkező árvíz (jeges ár, zöld ár). Az idősebb lakosok azt mesélik, hogy 1954-ben olyan nagy árvíz volt, hogy leomlottak a házak és sok állat elpusztult. Azóta töltések, gátak védenek bennünket, és a folyók, vadvizek, holtágak szabályozása
is növeli a folyó menti települések biztonságát.

A nyári szünidőben én is vízi tündérré változom, akikről a szigetközi mesék szólnak. Sokat fürdök, úszok, búvárkodom, figyelem a vízi világot. Apával gyakran teszünk kajakkal hosszú kirándulásokat a folyón.
Így aztán izgalmas a nyár!

Mennyire szeretem is én a Szigetközt? Nagyon! Hiszen itt élek, ez a szülőföldem! Még verset is írtam róla:

Szigetközben jártam,
Csupa szépet láttam.
Erdőben ballagtam,
csicsergést hallottam.

Vízparton jártam,

vidrákat találtam.
Mezőkön kószáltam,
Pipacsot kaszáltam.
Víz mellett sétáltam,
Medevehagymát rágtam.
Füzesben mászkáltam,
Fűzsípot csináltam.
Vesszőket vagdostam,
Kosarat is csináltam.
Szigetközben jártam,
A Rozmaring utcában!

Felkészítő tanára: Vecsei Lászlóné Zsuzsa néni,Bolyai Iskola