A helyzet fordulhat válságosra is, amikor a szükségeshez képest végletesen kevés lesz az orvos, az ápoló, az életmentő eszköz.

A koronavírus nem nézi az életkort, egyaránt ledönt a lábáról időset és fiatalt. És akkor elindul a harc az életért, és a testem lesz a csatatér. A láthatatlan ellenséggel szemben én, jóval túl a hatvanon, hátránnyal indulok, mert bár a kanócom ég, de a láng már nem olyan hetyke, mint harminc, húsz, de akárcsak tíz évvel ezelőtt. Ráadásul a gyűjtögető életmóddal sikerült szert tennem néhány betegségre is, ami szintén nem szolgál előnyömre a csatában. Sőt a balszárny is gyenge már.

Persze nem adnám fel egykönnyen a küzdelmet, sőt, ha arra kerülne a sor, én minden erőmmel azon lennék, hogy megnyerjem a viadalt. Ha kevésnek bizonyulnék a győzelem kivívásához, hívnék segítséget, orvosokat meg másokat…
De ha a járvány a tetőfokára hág, és elfogy a szakképzett személyzet, a jól felszerelt kórházi hely, valakinek döntenie kell, valaki dönteni fog, hogy az enyém vagy egy szőke, kék szemű kiskamaszé legyen az utolsó lélegeztető gép. Én az ítélkező szemében már csak a tehetetlen múlt lennék, ő pedig a reményt adó jövő. Nem vitás, hogy ki mellé sorakoztatnák fel a még meglévő erőforrásokat.

Magam is így döntenék… otthon, egészségesen… de ott – elképzelve hazaváró szeretteim könnyes szemeit – kiáltanék, dühömben törnék-zúznék, mert … mert nekem is jogom van az élethez! én is ugyanolyan ember vagyok, mint a többi! engem is várnak haza, mint másokat!

Akkor is világraszóló igazságtalanságnak tartanám, ha tudatom mélyén ott lapulna a valós ismeret: nekem csak a haldoklásom hosszabbodna meg, de a vetélytársamnak az idő az életet jelentheti. Mit törődnék én ott az igazsággal, látva magam előtt a suhintó kaszást, magamért és szeretteimért is tombolnék végeláthatatlanul. Üvöltésem azonban vélhetően beleveszne mások óbégatásába.

Valaki viszont ítélkezik majd ott, függetlenül attól, hogy én jó ember voltam és ő meg még rossz is lehet. A verdikt életről és halálról szól... Most még tehetek valamit, hogy ne mások döntsenek rólam. Én ezért maradok otthon.